Létezhet, hogy Placebo a valóság?

Hogyan teremthetjük meg a saját valóságunkat?

Grósz Ákos | 2025.április 8.

Mi van, ha minden placebo?

Mi van, ha azért működnek a dolgok, mert hiszünk bennük, legyen szó bármiről!

Mi van, ha valami csak azért olyan, amilyen, mert ezt tanultuk meg róla és ez a kollektív hitvilágunk. Megint csak jusson eszedbe bármi a világunkból.

Nézzük meg hogyan működik a kvantumfizika szerint a világunk, ez egy jó referencia pont lehet. A figyelő figyelme befolyásolja az elektronokat, ugye?

Ez lehet a placebo visszaigazolása a külvilágban, vagy épp a placebo a kvantumfizikai mérések és felfedezések alátámasztása?

Mi van, ha megfordítod a jelenleg ismert világunkat?

Mi van, ha egy picit eljátszunk a gondolattal, hogy a világunk nem úgy működik, ahogy eddig elképzeltük, hanem pont fordítva. Ebben az esetben csak azért vannak így a dolgok, mert mi gondoljuk így őket, mert így alakítottuk ki így és aztán ez lett az általános tudásunk, amit tovább adunk egymásnak és amit feszegetünk.

Legyen erre egy jó analógia az újszülött gyermek példája. Neki miért minden olyan a világban, amilyen? Miért úgy látja a világot, ahogyan?

Azért, mert a szüleitől, a testvéreitől, a rokonoktól ezt tanulta meg, ezt a valóságot kapta meg. Értékek, hitrendszer, tényként megtanult tudás a világról. Így vagyunk mi emberiségként is.

Lehetnének más igazságok, hitrendszerek az újszülött számára?

Sőt jobbat kérdezek, ő maga lehetne másmilyen, ha mást tanul, ha más értékrendet kap, ha más hitvilággal táplálják, mondjuk azért mert más szülei vannak, vagy más az értékrendje vagy a tudása a szüleinek a világról?

Ha a mi világunkban is minden fordítva van és maga az emberiség is olyan, mint egy kisgyermek, akinek nincs előzetes tudása a valódi identitásáról, csak empirikusan tapasztalja meg dolgok milyenségét az alapján, amit tanulunk egymástól, akkor anélkül létezhetünk itt a fordított világban, hogy tudnánk milyen kincseink vannak.

Ami még fontosabb, hogy a tudásunk arról, hogy a dolgok azért olyanok amilyenek, mert mi így tapasztaltuk meg még fontosabb.

Tehát mi emberek az előző generációk által megtapasztalt tudást visszük tovább és gyúrjuk, feszegetjük, nyújtjuk, ahogy egyre többet tapasztalunk.

Ha a világunkban a jelen status quo-k valamire azt mondják, hogy nem lehetséges, akkor ezt azért teszik, mert egy olyan tudat hozta létre azokat, aki nem látott ennél tovább. Ahogy Einstein megmondta:

“A problémákat nem lehet megoldani azzal a gondolkodással, amivel létrehozták őket.”

Ebben az esetben nem problémákról, hanem fennálló a világunk működését meghatározó “törvényekről” van szó, amik mentén szervezzük az életünket. Ám, ha úgy gondolkodunk, ahogy előttünk gondolkodtak, akkor nem fogunk tudni túllátni az általuk létrehozott valóság rendszeren.

Szerencsére vannak a világban emberek, akik szeretik megkérdőjelezni ezeket a status-quokat, és szeretik feszegetni a régi rendszer falait.

Ez a rész is most egy ilyen feszegetése lenne a valóságnak csupán az elméleti síkon. A célom az, hogy nézzük meg az életünket, a világunk működését egy teljesen más aspektusból, ami látszólag sokaknak idegen vagy akár elfogadhatatlan lehet.

Szóval a placebo.

Mi is a placebó?

A placebo egy hatóanyag nélküli kezelés vagy inger, amely mégis pozitív hatást gyakorolhat a szervezetre pusztán a hit és az elvárás ereje által. A placebohatás lényege, hogy ha valaki elhiszi, hogy egy adott szer vagy beavatkozás hatásos, a teste valóban képes olyan élettani változásokat előidézni, mintha a kezelés valódi lenne. Ez a jelenség nemcsak az egészségügyben, hanem a mindennapi életben és a valóságérzékelésben is megfigyelhető.

Rengeteg példát találhatunk a mindennapi életben és a valóságérzékelésben is!

1. Fizikai teljesítmény

• Ha egy sportoló azt hiszi, hogy egy speciális edzés előtti ital extra energiát ad neki (még ha valójában csak víz vagy valami ártalmatlan folyadék), a teljesítménye valóban javulhat.
• A híres “négyperces mérföld” esete: Roger Bannister 1954-ben megdöntötte azt a hiedelmet, hogy egy mérföldet nem lehet 4 perc alatt lefutni. Miután megtette, más futók is gyorsan követték, mert már hittek benne, hogy lehetséges.

2. Ételek és ízek

• Egy tanulmányban az emberek finomabbnak ítélték meg az ételt, ha azt mondták nekik, hogy egy luxusétteremből származik, pedig valójában egy egyszerű gyorsétteremből kapták.
• A borászati kísérletek során a résztvevők drágábbnak hitt borokat finomabbnak érezték, pedig ugyanazt az italt itták, mint az olcsóbb verziónál.

3. Technológiai hatások

• Az emberek úgy érzik, hogy gyorsabb az internetkapcsolatuk, ha új, “szupergyors” routert kapnak, pedig a sebesség valójában nem változott.
• Azok, akik elhiszik, hogy egy új telefon kamerája jobb képeket készít, valóban szebbnek látják a fotókat, még ha a képminőség technikailag nem is különbözik az előző modellétől.

4. Egészség és jóllét

• Az emberek, akik azt hiszik, hogy egy wellness kezelés vagy relaxációs gyakorlat segít a stresszoldásban, valóban jobban érzik magukat – függetlenül attól, hogy a kezelés ténylegesen hatásos-e.
• Egy vizsgálatban az emberek akkor is jobban aludtak, ha csak azt mondták nekik, hogy jól aludtak, függetlenül a tényleges alvásminőségüktől.

5. Társadalmi és érzelmi hatások

• Ha valakit sikeresebbnek, intelligensebbnek vagy vonzóbbnak mutatnak be egy társasági helyzetben, az emberek tényleg így érzékelik – még ha a valóságban nincs különbség.
• A placebohatás még a fájdalomra is kiterjed: ha egy sebészeti beavatkozás után azt mondják a betegnek, hogy hatásos fájdalomcsillapítót kapott (miközben csak egy sóoldatot injekcióznak be), a fájdalma valóban csökkenhet.

Szóval a placebohatás lényege, hogy az elme és a hit formálja az észlelést, sőt még a test fiziológiai állapotát is. Ez pedig azt sugallja, hogy nemcsak a gyógyszerek, hanem a hétköznapi tapasztalataink is nagyban múlnak azon, amit igaznak hiszünk.

Ebbe menjünk bele mélyebben is!

A felvetésem több tudományterületet érint, a pszichológiától a kvantummechanikáig, és középpontjában a valóság természetének kérdése áll.

Nézzük meg az egyes területeket közösen.

A placebo hatás a valóság formálása lenne?

Ahogy már az előbb elmondtam tudományos értelemben a placebo hatás bizonyított jelenség: az agy képes biokémiai folyamatokat elindítani pusztán a hit és az elvárás alapján. Ez azt mutatja, hogy az emberi tudat jelentős hatással van a testi működésre.

Azt is fontos megjegyeznem, hogy ennek van egy határa a jelenlegi ismereteink szerint, aminek sok magyarázata lehet, de most nem kanyarodunk el ebbe az irányba. Szóval nem minden placebo működik mindenkinél, és nem minden esetben helyettesítheti a fizikai beavatkozást a jelenlegi tudásunk szerint.

De mi van, ha ez a hatás nemcsak az egyén testére, hanem a kollektív valóságunkra is kiterjed? Itt lépünk át kicsit elméleti területre, ez alapvetően egy konstrukcionista nézőpont.

A valóságunk nem objektív, hanem a hitrendszerek által formált. Ez azt jelenti, hogy a valóság, amelyet tapasztalunk, nem egy tőlünk független, változatlan dolog, hanem nagymértékben függ attól, hogy milyen hitrendszerekkel és elvárásokkal közelítünk hozzá. Az észlelésünk, gondolataink és meggyőződéseink alakítják azt, ahogyan a világot látjuk és megtapasztaljuk.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

1. Az elme formálja az érzékelést
• Amit igaznak hiszünk, azt hajlamosak vagyunk bizonyítottnak látni. Például, ha valaki azt gondolja, hogy „mindig szerencsétlen vagyok”, akkor azokat a helyzeteket fogja észrevenni, amelyek ezt igazolják.
• A híres kísérletben, ahol egy kosárlabda-pályán egy gorillajelmezbe öltözött ember átsétált, sokan észre sem vették, mert az elméjük arra volt ráhangolva, hogy a játékosokat figyeljék. – Ezt videót megtaláljátok a YouTube-on!

1. A kollektív hit közös valóságokat hoz létre

• A pénz például önmagában csak papír vagy digitális adat, de mivel kollektíven elhisszük, hogy értéke van, a gazdasági rendszerek erre épülnek.
• A társadalmi normák és szabályok is ilyenek: amit egy adott kultúra igaznak fogad el, az meghatározza az emberek viselkedését és gondolkodását.

1. A hit fizikai hatásokkal is jár

• A placebohatás az egyik legjobb példa erre: ha valaki elhiszi, hogy egy tabletta segíteni fog neki, a teste valóban olyan reakciókat produkálhat, mintha a gyógyszer hatásos lenne.
• Sportolók teljesítménye is növekedhet pusztán attól, hogy elhiszik, hogy egy edzésmódszer vagy egy táplálékkiegészítő segíteni fog nekik – még akkor is, ha a szer valódi hatása nem bizonyított.

1. A valóság egy rugalmas tér lehet

• A kvantummechanika egyes jelenségei (például a kettős rés kísérlet) azt sugallják, hogy a megfigyelő hatással van a fizikai valóságra.
• Ha a gondolataink és hiteink folyamatosan formálják a világot, akkor a valóság nem egy statikus, objektív dolog, hanem egy folyamatosan változó tér, amelyben a tudatosságunk szerepe meghatározó.

Itt át is nyargalhatunk a kvantummechanikára.

Mi a figyelő szerepe a Kvantummechanikai méréseknél

A kvantumfizika egyik izgalmas aspektusa az, hogy a megfigyelés valóban befolyásolja az eredményt bizonyos kísérletekben (pl. kettős rés kísérlet). Az elektronok viselkedése más, ha mérjük őket, mintha nem. Egy érdekes kísérlet volt John Wheeler fizikusé.  Amelyet később több verzióban is teszteltek. Ebben a kísérletben a megfigyelő csak utólag dönti el, hogy hullámként vagy részecskeként mérje-e az elektront. Meglepő módon a részecske úgy viselkedik, mintha „visszamenőleg” igazodna a megfigyelési döntéshez. Ez azt sugallja, hogy a megfigyelő döntése visszahat a múltbeli viselkedésre is.

A fraktálok

A fraktálok az önhasonlóság elvét hordozzák: egy minta kisebb és nagyobb szinteken is ugyanúgy ismétlődik. Bár matematikai struktúrákról beszélünk, maguk a fraktálok a természetben is rendszeresen előfordulnak és remek analógiaként szolgálnak arra, hogy a világunk a kvantum mérettől a galaxisokig hogyan épülnek fel. Sokáig csak elmélet volt, viszont

Gondoljunk csak bele mi van, ha a gondolatok és hitrendszerek is fraktálszerűen szerveződnek, akkor az egyéni és a kollektív szint között szoros kapcsolat lehet. A placebo is a fraktál egy alkotóelemének a megnyilvánulása.

Vajon a valóság „fordítva” is működhet-e, vagyis hogy minden csak azért olyan, mert mi ilyen módon tapasztaljuk. A filozófiában ez a konstruktivizmus, idealizmus és fenomenológia területére vezet. Bár a tudomány nem támasztja alá teljesen ezt a nézőpontot, nem is zárja ki.

Ha a valóság valóban egy „tanult” struktúra, akkor az emberiség fejlődése során egyre jobban felismerheti ennek a rendszernek a rugalmasabb természetét – és olyan dolgokat is elérhetünk, amikről ma még azt hisszük, lehetetlenek.

Vajon létezik-e egyáltalán objektív valóság, vagy csak különböző nézőpontok végtelen szövedéke?

Úgy gondolom, hogy nincs objektív valóság. Képzeljük el úgy, mint egy multiverzumot. Ez a multiverzum ráadásul holografikus és holisztikus is egyben.

Az egyének a saját perspektíváikból élik a valóságot és például én nem olyannak látok egy másik egyént, mint amilyennek önmagát látja, ezáltal az én valóságomban is létezik önállóan, hiszen vele lépek interakcióba. Az ő valóságában én nem az vagyok, akinek magamat gondolom, sokkal inkább az, akinek ő gondol engem. Így az ő fejében egy alternatív énem létezik. Ez már egy aspektusa a szubjektivitásnak.

Emellett pedig az érzelmi dimenzióink is alternatív valóságokat hoznak létre számunkra. Ez alatt azt értem, hogy hiába változatlan a fizikai környezetem a szubjektív megélésem a világról lehet drasztikusan eltérő kétféle érzelmi állapot között ugyanabban a pillanatban. A környezetemben semminek nem kell megváltoznia és mégis lehetek világvége hangulatban, vagy a mennyországban. Mindezt pedig magunknak hozzuk létre.

Holografikusnak azért nevem, mert mi magunk és körülöttünk minden 99,99999 %-ban vákuumfluktuáció, azaz rezgés/energia, az anyagi világ, amit képesek vagyunk érzékelni, az összes bolygóval és anyaggal benne, az csupán a valóság 0,00001%-a. Ez a számunkra az érzékszerveinkkel érzékelhető világ. David Bohm és a kvantumgravitációval foglalkozó kutatók szerint a háromdimenziós valóságunk lehet, hogy egy magasabb dimenziós információ vetülete, tehát egy hologram. A hologramok is rendelkeznek fraktál tulajdonságokkal. mindkettőben az egész információ megtalálható a részekben is. Azonban a hologram egy hulláminterferencián alapuló képalkotási technika, míg a fraktál egy matematikai struktúra, amely végtelenül ismétli önmagát. Ha az univerzum holografikus elmélete igaz, akkor elképzelhető, hogy a valóságunk egy holografikus-fraktálszerű információs tér, ahol a tudat egyfajta dekóderként működik.

Holisztikusnak azért hívnám, mert az ismert valóságban szeparációban élünk, ám ha a kvantum világ szemszögéből nézzük, akkor nem tudod definiálni hol érsz véget, hiszen az üres tér nem más mint egy végtelen információs mező, azaz vákuumfluktuáció, ami kitölti az atomon belüli teret és a galaktikus űrt is ez alkotja. Mindenhol, mindenben, mindig jelen van, határok nélkül. Egy kifinomult függőségi rendszerben létezünk, ahol minden mindennel összefügg és hatással van egymásra. Ahogy a fa és az erdő része a tüdődnek  te úgy vagy része a világmindenségnek. Mintha ez a végtelen tudatosság, ami számunkra felfoghatatlan, milliárdnyi tudatra osztódott volna, hogy különböző létezéseket tapasztaljon meg, különböző helyzeteket éljen át. Közben pedig elfelejti önmagát. Egy misztikus hellyé téve a világot számunkra, amiben egy pillanatban megjelenünk, mint aki beverte a fejét és felébred egy tisztáson és elkezdi kutatni, hogy mi ez, ami körbeveszi, sőt azt is, hogy ő maga kicsoda és elkezdi keresni, hogy mégis hogy került ide, minek van egyáltalán itt és mi ez az egész.

A Kalpavriksha

Egy ember vándorolt a világban, és egy napon egy különleges fa árnyékában pihent meg. Nem tudta, hogy ez a fa a kívánságteljesítő fa. Amint ott ült, megéhezett, és azt gondolta:
“Bárcsak lenne itt egy finom étel!”
Hirtelen előtte megjelent egy ínycsiklandó lakoma. Meglepődött, de örömmel megette. Ezután szomjúságot érzett, és azt gondolta:
“Bárcsak lenne egy frissítő ital!”
És az ital is megjelent előtte.

Ahogy tovább gondolkodott, rádöbbent, hogy minden kívánsága valóra válik. De ekkor egy baljós gondolat fészkelte be magát a fejébe:
“De mi van, ha egy szörnyeteg jelenik meg és felfal engem?”
És abban a pillanatban megjelent egy szörnyeteg, és véget vetett az életének.

Ez lenne a placeboverzum?

Minden jel erre utal, de maradjunk meg az elméleti szinten, mert az egész elmélkedésem célja inkább tudattágítás, gondolkodásra serkentés, inspirálás.

Ha minden egyén saját perspektívájából éli meg a valóságot, akkor mindenki egyfajta „lokális vetülete” az Egésznek, minden nézőpont önállóan is létezik, és mégis egy nagyobb Tudatosság fragmentumai vagyunk. A modern fizika kvantumösszefonódási jelenségei is alátámasztják ezt az elképzelést: az elemi részecskék nem különálló objektumok, hanem egy nagyobb rendszer szerves részei. Ezért amit egy másik emberben látunk, az nem független attól, ahogy mi magunk létezünk és érzékelünk. Általunk válik valóságossá a másik ember. Persze ezt a saját szubjektív valóságunkra értem.

Hogyan hozzák létre az érzelmek az alternatív valóságot?

A pszichológia és a neurobiológia ma már elismeri, hogy a valóságunk érzékelése jelentősen függ az érzelmi állapotunktól. Ugyanaz a fizikai környezet radikálisan másnak tűnhet attól függően, hogy éppen milyen érzelmi dimenzióban vagyunk. Ha depresszióba zuhanunk, minden fenyegető és reménytelen lehet, míg ha örömteli állapotban vagyunk, ugyanaz a világ tele van szépséggel.

Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a valóság nem objektív módon adott, hanem az érzékelő szubjektív tudatállapotának megfelelően változik. Ha egy ember képes „dimenziót váltani” azáltal, hogy megváltoztatja az érzelmi állapotát, akkor felmerül a kérdés: milyen mélységig tudunk változtatni a valóságunkon csupán a belső állapotunkkal?

Az isteni tudatunk

Ha az ember felismeri, hogy nem különálló individuum, hanem a nagyobb Tudatosság része, akkor az egész valóságot teljesen más perspektívából élhetjük meg. Részei vagyunk az egésznek és az egész a részünk.

A kérdés, hogy hogyan lehet túllépni az illúziókon, és mennyire tudatosan tudunk együttműködni a valóság teremtésében?

Összegzem az eddigieket:

Ez így egy koherens metafizikai rendszert mutat, amely ötvözi a modern tudomány határterületeit és az ősi spirituális bölcsességeket, elvégre az őseink tudtak valamit.

1. A valóság holografikus természetű, és minden megfigyelő saját univerzumot tapasztal.
2. Az érzelmi állapotaink meghatározzák a tapasztalt valóságot, ami azt jelenti, hogy a „külső világ” nem független a belső állapotainktól.
3. A Tudatosság elfelejti saját természetét, hogy megélhesse az egyéni perspektívákat, de ez az elfeledés csak illúzió. Gondoljunk csak a Maya illúzióra.
4. Az ego a szeparációt erősíti, de a magasabb tudatállapotban felismerhetjük, hogy minden egyetlen valóság része.

Ha a valóság valóban ilyen lenne és mi vagyunk a teremtői, akkor mit gondoltok vajon milyen új valóságokat hozhatunk létre tudatosan és mennyien kellünk ehhez a teremtéshez?

A végtelen valóság paradoxona

A világegyetem végtelensége többféleképpen is értelmezhető. Ha valóban holografikus és minden nézőpont egy teljes univerzumot rejt magában, akkor az univerzum minden egyes tudatban teljesen különbözőként jelenhet meg, miközben valahol mégis egyetlen nagy Egész részei vagyunk

Ez összhangban van a kvantummechanikai sokvilág-elmélettel is: ha minden egyes döntés egy új valóságvonalat hoz létre, akkor nem egyetlen közös világunk van, hanem számtalan párhuzamos tapasztalat létezik egymás mellett, amelyeket mi magunk járunk be a tudatunkkal.

A kritikus tömeg kapcsán fontos megemlítenem a Maharishi-hatást, mely szerint, ha egy adott populáció bizonyos hányada meditál vagy egy adott tudatállapotot tart fenn, akkor az egész társadalomban megfigyelhető változások következnek be. Ezt kísérleti szinten is vizsgálták: ahol elegendő ember gyakorolta a meditációt, ott csökkent a bűnözési ráta, és pozitív társadalmi változások jelentkeztek.

A Maharishi-hatás egy tudományosan igazolt elv, amely kimondja, hogy ha egy adott népességnek csupán az 1%-a meditál, az koherenciateremtő, pozitív hatással bír a népesség fennmaradó részére is.

2. A valóság szétválása

A Bell-egyenlőtlenség kísérletei azt mutatják, hogy a világ nem lehet teljesen lokális (lokális realizmus) és valóságos egyszerre.

Talán az egyéni tapasztalatok nem is tartoznak össze a felszíni szinten, hanem egy mélyebb síkon kapcsolódnak. Ez azt jelenti, hogy:

• Minden egyes ember egy önálló valóságot él meg, amely akár radikálisan eltérhet másokétól.
• A fizikai világ „együttmozgása” valójában egy mélyebb szintű koherencia, amit nem feltétlenül érzékelünk a hétköznapi tudatállapotban.

Ez egyben azt is sugallja, hogy még egy globális kataklizma sem szükségszerűen érint mindenkit ugyanúgy, mert lehet, hogy bizonyos emberek egy másik valóságvonalon maradnak – másként tapasztalják meg.

Hogyan befolyásoljuk a valóságunkat a placebóval?

Ha mindenki a saját valóságát tapasztalja, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudjuk aktívan befolyásolni ezt a tapasztalatot? A placebo itt kulcsszereplő, mert nem csupán a testünkre hat, hanem talán a teljes valóságérzékelésünkre is.

• Ha hiszek benne, hogy valami hat rám, az hatni fog – ez már bizonyított az orvostudományban.
• De mi van, ha ez nemcsak a testemre, hanem a külső világomra is igaz? Ha elég ember hisz egy adott valóságban, az kollektíven is megvalósulhat.

Ez egy fajta teremtő placebo, amely nemcsak a belső élményt, hanem a külső világot is átalakíthatja.

Ez a placebo világ tehát:

1. Egyszerre végtelen és egyéni tapasztalatok által strukturált.
2. Nem szükséges az egész emberiség hite, csak egy kritikus tömeg, hogy új valóság bontakozzon ki.
3. A lokális tapasztalatok eltérhetnek, mert a valóság „széttartó” is lehet bizonyos szinteken.
4. A placebo mechanizmus talán nemcsak a testet, hanem a teljes világképünket és a tapasztalati valóságunkat is befolyásolja.

Vajon van-e tudatos módszer arra, hogy ezt a valóságépítő mechanizmust irányítsuk – vagyis hogy ne csak véletlenszerű placebohatások érjenek minket, hanem aktívan formáljuk a világunkat?

Úgy gondolom, hogy van rá eszközünk. Gondoljunk csak arra, hogy a placebot hogy hozza valaki létre? Megfelelő állapotba hozza magát és ez az állapot az új valóság állapota. Ott van például a kigyóbűvölő, akit megmar a kígyó, mégsem lesz semmi baja, vagy a mérget ivó transz állapotban lévő Prédikátor vagy a forró parázson járó emberek. Sok évvel ezelőtt én is végig mentem a forró parázson. Semmi bajom nem lett. Megvolt a megfelelő tudatállapot.

Mennyi ilyen van a világban, amikor az általunk általánosan ismert fizika törvényeit írják felül emberek. Mi van az önmagát meggyógyító rákos beteggel, aki azt mondja, hogy a betegsége a régi identitásában volt? Vagy, aki feláll a tolószékéből, vagy akinek a parkinson kórja eltűnik, vagy aki visszanyeri a látását. Mindegyik azt mondja, hogy a régi önmaga volt az a beteg ember. Ő már más valaki.

Hogyan hat a tudatállapotunk a valóságra?

Az általam említett példák mind arra utalnak, hogy egy új állapotba lépés egyben egy új valóságba való belépés is. A kulcsmomentum itt az, hogy ezek az emberek nem csupán hisznek benne, hanem teljes lényükkel élik az új valóságot.

Ez több szinten is értelmezhető:

• Fizikai szinten: Hogyan lehet valaki immunis a kígyóméregre, a tűzre vagy a méregre? A hagyományos fizika szerint lehetetlen, mégis megtörténik.
• Neurobiológiai szinten: Az agy a tudatállapotot tükrözi vissza a testre. Ha egy új identitás teljesen áthuzalozza a neurális kapcsolatokat, az a test teljesen új állapotát hozhatja létre.
• Kvantumfizikai szinten: Ha a valóság szuperpozíciós állapotban van, és a megfigyelő határozza meg az eredményt, akkor egy új én-tudat egyben egy új kvantumállapotot is kiválaszt.

Kicsit had térjek ki a szuperpozícióra: A tiszta tudatosság lényegében a tudati szuperpozíció állapota, amikor kilépünk egy anyagi formából a tiszta tudatosság állapotába és innen visszaléphetünk egy másfajta minőségű formába.

Ezekben a példákban az emberek nem legyőzik a fizikai törvényeket, hanem más törvények szerint kezdenek működni, mert egy új valóságállapotban léteznek.

Igaz lenne ez? Mindjárt visszatérek rá.

Az identitás és valóság újrahangolása

A legizgalmasabb része ennek az, hogy a gyógyulás, az immunitás, vagy bármilyen „csoda” mindig egy új önazonossághoz kapcsolódik.

Ez azt jelenti, hogy az identitás a valóság egyik legfontosabb alappillére lehet. Ha megváltoztatjuk az identitásunkat, a világunk is változik körülöttünk. Ez visszacsatol ahhoz, hogy a placebo valójában egy öntudatlan valóságváltás, de mi lenne, ha ezt tudatosan alkalmaznánk?

3. A tudatos placebo: A világ áthuzalozásának kulcsa?

Ha mindez igaz, akkor a következő kérdések merülnek fel:

• Hogyan tudunk szándékosan olyan állapotba kerülni, amelyben a fizikai világ törvényei ránk nézve másként működnek? Egyáltalán törvényeknek lehet-e nevezni ezeket az aktuális konszenzusokat a világunk működéséről?
• Hogyan tudunk egy új identitásba lépni, amely más valóságot tükröz vissza?

Az ősi spirituális hagyományok, a kvantummechanika és a neurobiológia is egy irányba mutat: az állapotteremtés és az önazonosság átformálása által új világokat hozunk létre.

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy nem a fizika törvényei változnak meg ilyenkor. Azok csak koncepciók, amikről azt hittük, hogy így működik a világ. Ez ahogy mondtam is, az aktuális konszenzus a világunk működésével kapcsolatban.

Gondoljunk csak bele mennyi ilyen aktuálisan tényként kezelt konszenzus létezett már az emberiség történelmében, amit bátor úttörő emberek kérdőjeleztek meg. Ott van a repülés, amit a Whrite fivérekig lehetetlennek tartott a világ. Fizikai törvények voltak, amik alapján ezt állították. Aztán jött a paradigma váltás. Egy másik példa a 100 km/óra feletti sebesség, amiről azt gondolták egy időben az akkori konszenzus szerint, hogy az emberi test nem alkalmas rá, hogy kibírja a rá ható erőket. Továbbá eszünkbe juthat a 4 percen belül lefutott 1 mérföld is, ami előtte szintén lehetetlennek tűnt. De régen az is lehetetlennek tűnt, hogy vezeték nélkül töltöm a telefonomat, vagy vezeték nélkül képes fogadni egy eszköz információkat, ráadásul nem csak a hangunkra gondolok, hanem az internet hatalmas adatmennyiségére például.

Rájöttünk, hogy lehetséges ezt megoldani, de előtte is lehetséges volt vajon? Persze, csak épp nem tudtuk, mert azt hittük nem lehetséges, vagy azt se tudtuk, hogy ilyesmi létezik egyáltalán. Elég csak az elmúlt 10 évet megnézni technológiailag, olyan dolgok jelentek meg, amikről előtte csak sci-fi-kben hallottunk, most meg léteznek.

Vajon a fizika törvényeit lépjük át, vagy a saját törvényeinket, amiket korábban lefektettünk arról, hogy milyen is a világ?

Nincs új a Nap alatt? A valóság tényleg nem változik, csak a tudatosságunk vele kapcsolatban?

Az, hogy valamit “lehetetlennek” tartunk, csupán azt jelenti, hogy még nem ismertük fel a működését. A történelem tele van példákkal, olyanokkal, mint amiket az előbb említettem.

Tehát nem a fizikai világ törvényeit változtatjuk meg, hanem a saját valóságunk “szoftverét” írjuk át.

A modern fizika már bebizonyította, hogy a valóság sokkal több annál, mint amit az érzékeink közvetítenek. A kvantummechanika egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a megfigyelő aktívan alakítja a valóságot.

• Ha egy elektront nem figyelünk, hullámként viselkedik.
• Ha figyeljük, részecskeként jelenik meg.
• Ez mit jelent? A figyelmünk határozza meg a valóság megjelenési formáját.

A világ mindig is így működött, de mi még csak most kezdjük megérteni ezt.

A “lehetetlen” nem más, mint egy ideiglenes hitrendszer!

A világ nem változik, csak a kollektív emberi hitrendszerek mozdulnak el egy új paradigmába.

Ha egy teljes társadalom hiszi, hogy valami lehetetlen, akkor az a valóságukban valóban lehetetlen marad. De elég egyetlen ember, aki átlépi ezt a határt – és hirtelen a lehetetlen lehetségessé válik!

Ezért mondhatjuk, hogy a fizikai törvények valójában soha nem voltak törvények – csak megértési szintek. És minden új tudati ugrás új lehetőségeket nyit meg.

De akkor hol a határ?

Ha eddig minden korlátot áttörtünk, amit magunk elé állítottunk, akkor van-e egyáltalán végső határ? Vagy csak egy újabb réteg vár ránk a valóság felfedezésében?

A kérdés immár nem az, hogy át tudjuk-e lépni a határainkat, hanem hogy hajlandóak vagyunk-e elengedni a régi hitrendszereinket, amelyek korlátoznak minket a valóságunkkal kapcsolatban. Gondolok itt a kollektív és az egyéni hitrendszerekre egyaránt.

Amolyan fraktálként működő rendszerünkben tehát az egyének összessége adja az egészet, és minden egyénben megjelenik az egész. Ha változol, akkor a világ is változik, mert te változol. Így valójában nem a világot kell, hogy megváltoztassuk, elegendő csak nekünk változni!

Köszönöm, hogy velem tartottál!