A Viharban – Bőségnapló (részlet)

Grósz Ákos | 2024.március 14.

Sokszor a szél jelzi a vihart. Erősen fúj vagy épp meg se mozdul a levegő. Akárhogy is, érezni lehet, hogy mikor érkezik, sőt azt is lehet, hogy mikor vonul el. Felfrissíti a természetet, az életet. Mi is szembenézünk viharokkal, amik frissességet, éberséget hoznak. Felhívják a figyelmünket valamire, aztán ahogy jöttek tovább állnak. De mi van, ha ez nem történik meg?

Mi van, ha vihar tombol minden egyes nap?

Biztosan megtudnánk szokni és valószínű, ha ez huzamosabb ideig így lenne, akkor tudnánk együtt élni is vele, sőt egy idő után lehet azt mondanánk, hogy ez annyira természetes, mégis milyen lenne a világ, ha nem lenne vihar? Mi a bátrak, a viharban is azok vagyunk. Háborgó vihar és tombolás minden egyes nap, harag, düh, kétségbeesés, frusztráció, félelem, szorongás, féltékenység, feszültség, zaklatottság, nyomasztás. Megvan mindenkinek a saját maga viharreceptes könyve és lássuk be az emberek imádják ezt, imádnak viharban lenni, mert mindig történik valami, változatos, hullámvasút az életük. Eszükbe sem jut, hogy mi van, ha nincs vihar.

Mi van, ha csak ragyogóan süt a Nap, kellemes, lágy meleg van, frissítő óceáni szellő szalad végig a parton és a finoman kiáramló hullámok mossák a lábunkat. Béke, szeretet, kiegyensúlyozottság, felszabadultság, nyugalom, magabiztosság, méltóság, határozottság, tisztaság, öröm, vidámság, teljesség létezik a térben.

Képzeld csak el, nem azok az élet nagy mesterei, akik a viharban bátrak, azok az élet nagy mesterei, akik tudják, hogy nincs vihar, akik tudják, hogy ez csak választás kérdése.

A szabadságod ott kezdődik, ahol a tudatod felismeri a képességét a vihar elengedésére. Amikor már nem kellenek a drámák, a játszmák, nincs szükséged viharokra és ezért teszel is minden egyes nap megtanítva magadnak és akár a környezetednek is, hogy semmi szükséged viharos életre, zaklatottságra, szenvedtető és szenvedő programokra.

Én elsőnek a lelkemet költöztettem el a béke szigetére, aztán a valóság is ehhez igazodott. De a békét önmagunkban kell először felépíteni, megengedni és megélni. Ahogy a gazdagság úgy a békesség sem adottság, hanem egy tanulási folyamat eredménye.